Sors, Isten, esetleg tudatos vagy tudatalatti gondolkodás? Ki tudja?

Szintén a Rómeó és Júlia a kapcsán jutott eszembe valami. Ahogy így utólag átolvastam, a jegyzeteimet, az egyik irodalom óra előtt. „A véletlenek fontos szerepe, a műben.” Vannak egyáltalán véletlenek? Vagy csak azt hisszük, hogy véletlen? Most ha veszünk egy bármilyen fiktív történetet. Mondjuk, írjuk éppen mi. Szóval, ha azt akarjuk, hogy a főhősünk „véletlenül” összetalálkozzon valakivel, akkor össze is találkozik. Tehát hol véletlen ez? Hiszen így akartuk.

Lehet, hogy akkor a mi kis saját élettörténetünknek is van egy írója? Nevezhetjük sorsnak, vagy bármilyen istennek. Ki ebben hisz ki abban. De van harmadik lehetőség is, szerintem. Volt szerencsém megismerkedni egy nagyon kedves ember által a vonzás törvényével. Kaptam tőle egy érdekes könyvet is, ebben a témában. Ebből informálódtam. A lényege: hogy ha kellő összhangban vagyunk önmagunkkal, akkor tudatosan tudjuk iránytani az életünket. (Persze az elv szerint így is magunk irányítjuk, csak nem tudatosan. Csupán a pillanatnyi gondolataink alapján.) Olyan apró dolgoktól kezdve, hogy akkor jöjjön a busz, mikor mi szeretnénk. Erről bővebben, egy kicsit később.

Addig is, döntse el mindenki, hogy hagyja, hogy a „véletlenek” sodorják. Vagy kipróbálja a vonzás törvényét (persze olyan is lehetséges, hogy erre nincs valakinek már nincs is szüksége). És akit ez érdekel, annak szívesen segítek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.