Rómeó és Júlia ma. (Ne ijedjetek meg, semmi csöpögős storym nincsen. Csupán a kis mondanivalóját szeretném "ráhúzni" a mai világra.)

Irodalom óra... meg kell vallanom elég érdekes magyar tanárom, van. Borzasztó szétszórt, néha nem érted, amit mond, és néha ő sem éri magát... nagyon sok a baki. Már-már kezdi hitelét veszteni a kis osztályunkban. De ma a 20 perces szokásos, borzasztó unalmas monológjában volt valami, amire felkaptam a fejem. A Rómeó és Júlia elemzését darálta, monoton, unott hangon.

Épp ott tartottunk, hogy Júliának döntések sorozatát kell meghoznia. Ifjú asszonyként (14 évesen...) teljesen egyedül marad (elfordulnak tőle szülei még a dajkája is), mert végig Rómeó mellett áll. Így válik felnőtté. Feltevődik hát a kérdés (és ez volt amire felfigyeltem) meddig kell követni egymást az igaz szerelemben? Mit és mennyit teszünk a másikért? És ezen elgondolkodtam… és, szerintem érdemes is nektek is elgondolkodni. Persze már nem az angol reneszánszban élünk, tehát a párbajok már nem aktuálisak.

Úgy gondolom, több féle szituáció létezik: Ha "kis szívünkre" hallgatunk és még elszántak is vagyunk, szinte mindent megteszünk. Legyenek azok apró kompromisszumok, vagy nagyobb döntések, vagy drasztikusabb dolgok (gondolok itt a szöktetésre). A másik szituáció, ha az "eszünknek" adunk igazat. Átgondoljuk, mit tehetünk, mit akarunk, mit érdemes megtenni. Vagy ez már nem is igaz szerelem?

Ki tudja.. Egyáltalán létezik igaz szerelmem? És ha igen, akkor hogyan ismerhetjük fel?

U.i.: Nagyon sok a megválaszolatlan kérdés, így ezzel a témával még foglalkozni fogok. Addig is, ha van, kedvetek írjátok meg nekem, ti mit gondoltok (akár ismeretlenül is). Több szem többet lát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.